), pedig lehetne érvelni amellett, hogy az egyszeri hívőket érintő erőszak, a megfélemlítés vagy a kizsákmányolt munka súlyosabb cselekmény – mindenesetre az összes szereplő által hangoztatott központi állítás, a lényeg világos: a milliárdokat bezsebelő szcientológia romlott, korrupt, paranoid és kirekesztő, egyszóval: gáz. A képek forrása: MAFAB Legyünk őszinték: azért erről már hallottunk valahol. A részletek között persze akadnak elrettentő újdonságok (az amerikai adóhatóság szerepe az egészben például tényleg egészen döbbenetes), de Gibney nem nagyon mond semmi eredetit Hubbard vallási mozgalmának karriertörténetéről, és nem is nagyon igyekszik tágasabb kontextusba helyezni. Pedig a szcientológia amerikai tébolya nem csupán a kultuszok csoportlélektanáról tudósít, de szokatlan fényben mutatja meg a tengerentúli sikerkultúrát is (lásd Hubbard és társai ambícióit) – vagy éppen magát a vallásosságot: merthogy ki tagadná, hogy Hubbard követőinek szolid őrülete magából a hitből, az elhívásból fakad?
Nagyon könnyű legyinteni, hogy áh, engem ilyen marhaságokkal nem lehet behülyíteni. Ez a film azért óriási, mert megmutatja, hogy de igen. Az őrület természetrajza a Szcientológia-doku. Bolond beszéd, de van benne rendszer: a Hamlet óta tudjuk, hogy azok a legveszélyesebb őrültek, akikben az őrület logikával párosul – tele van példákkal a magyar közélet. Nagyjából ezzel az analógiával írható le a szcientológiai "egyház" működési mechanizmusa, melynek mélységeibe sűrű, izmos, háromszoros Emmy-díjas doku, a Going Clear (magyar címén Szcientológia, avagy a hit börtöne) kalauzol. Alex Gibney filmje hiánypótló, ugyanakkor témájából fakadóan bosszantó, nehéz filmélmény, gyorstalpaló ehhez a világméretű, profi és életveszélyes pénzszivattyúhoz. Látni kell. Gibney nagyon alapos filmet készített: soha ennyi egykori szcientológus egy helyütt nem szólalt meg, sokan az egykori felső körökből is. Történeteiknek mégsincs bosszúíze: ezek az emberek nem azért beszélnek, hogy a szervezetre húzzák a vizes lepedőt, még csak nem is közszolgálatból, megelőzési célból, hanem azért, mert önmagukban is mélységesen csalódtak, egyfajta feldolgozási folyamat nekik a szerepvállalás, még akkor is, ha már értik a miérteket.
A nyolc egykori tag arról is mesél, mi történik azokkal, akik ki akarnak ugrani, hogyan zsarolják és félemlítik meg őket (a lelki terror mellett gyakran fizikai erővel), hogyan teszik lehetetlenné az életüket, beleértve a családjukét is. Ezeket a – mondjuk ki – bűncselekményeket jelenleg kivizsgálatlanul és megtorlatlanul végezhetik, ám ténykedésüket egyre nagyobb figyelem kíséri világszerte. Alex Gibney mindvégig objektív marad, semmit nem tesz hozzá az elhangzottakhoz és nem kommentálja azokat. A nyolc egykori tag történetét és a leleplező írások, felvételek tartalmát nincs okunk kétségbe vonni, bár Tom Cruise, a jogi képviselők és a jelenlegi vezető David Miscavige szinte mindent tagadnak. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy még soha nem éltek a bizonyítás lehetőségével, ám egyre gyakrabban hallani tönkretett életekről, be nem tartott ígéretekről, megvalósulatlan álmokról és adómentes milliárdokról. A film segít felnyitni az emberek szemét, napjainkban rengeteg értékesítési módszer, gazdasági vagy politikai tömörülés stb.
A filmben finoman arra is céloznak, hogy John Travolta csak azért maradhatott a szcientológia berkein belül, mert megzsarolták egy féltett titka nyilvánosságra hozásával. És akkor még arról a gyakorlatról nem ejtettem szót, hogy a tagokat megpróbálják minél inkább leválasztani a korábbi életükről és a hozzátartozóikról, valamint adott esetben lelki és fizikai bántalmazásoknak is kiteszik őket, aminek önként (! ) vetik alá magukat.
A filmben az egyik exszcientológus bevallja, tevékenyen részt vett abban, hogy Nicole Kidman t leválasszák Cruise-ról a nő szcientológus szempontból kellemetlen családi háttere miatt, és mint tudjuk, a küldetést sikerrel végrehajtották. Nyáron az amerikai talkshow-k vezetői rengeteg szemrehányást kaptak azért, hogy ugyan készítettek interjút Cruise-zal a Mission: Impossible ötödik részének premierje kapcsán, de a dokumentumfilmben elhangzó vádakra senki nem kérdezett rá. Tom Cruise és Nicole Kidman Nem csalás, önámítás A Lawrence Wright könyvén alapuló filmből meglehetősen riasztó kép bontakozik ki, ami csak megerősíti a nézőben azt, hogy a szcientológia inkább tűnik jól jövedelmező vállalkozásnak, mint igazi egyháznak. A film azonban azt nem vitatja, hogy a szcientológusok nagy része valóban vakon hisz abban, hogy a vallásuk tanaival egy jobb világot teremthetnek, hiszen a teljes világképük erre épül – a második generációs szcientológusok közül sokan például nem is ismernek másokat, csak szcientológusokat –, és az ember nem játszhat egy életen át színjátékot, inkább teljesen magáévá teszi azt, amit tanítanak neki.
Gibney pörgős, szenvedélyes és minden ízében konvencionális filmje nagy erőkkel és kizárólag hagyományos eszközökkel érvel a kizsákmányoló vallás ellen, de közben a benne buzgó elhivatottságot és tébolyult kreativitást is kénytelen megmutatni: Hubbard dianetikája például zseniálisan értelmetlen ötlethalomként tűnik elő, a gondolatok súlyát mérő szcientológus-kulacs (az "E-meter") pedig egészen biztosan a legszellemesebb találmány, amit ebben a két órában látni fogunk – az összes rendezői leleményt beleértve. Annyi biztos, hogy a Szcientológia hatékonyan elveszi az ember kedvét ettől az egyháztól – de a készítők akaratán kívül némi rokonszenvet és bámulatot ébreszt a cselekmény egyetlen igazán kreatív elméje, a háborodott pionír, L. Ron Hubbard iránt.
szinte pontosan ugyanezekkel a módszerekkel ígér sikert és boldogságot nekünk. Hozzászólások hozzászólás